Mi a baj a Karácsonnyal?



A Karácsonnyal az égvilágon semmi baj nincs.
Viszont a Karácsony ünnepe sokszor produkál nem várt eseményeket családokon belül. Ezekkel szokott bajunk lenni.

Ha statisztikát készítenénk, meglepő eredményt kapnánk: ez az az ünnep, aminek napjai során a legtöbb veszekedés, harag, nézeteltérés, és szomorúság bukkan fel az ünneplő emberek körül.
Hogy is van ez? Nem ekkor kellene szeretetben fürödve a legboldogabbnak lennünk és legjobban egymásra figyelnünk?

Pontosan itt, ennél a kérdésnél érdemes keresni a problémák forrását!

Mindenki tudja, hogy a Karácsony a szeretet és a család ünnepe! Így aztán mindenkiben ahhoz képest rejtőzik egy időzített bomba, amennyire vélt vagy valós sérelmei kiérlelték benne a csalódást, haragot, a kimondott vagy ki nem mondott panaszt.
Olyan ez, mint egy szembesülésre és szembesítésre felhívó esemény „Karácsony” elnevezéssel.

Ez a számonkérés ideje.

Lelkünk panaszos hangon számon kéri az elmaradt odafigyelést, megértést, a ritkuló öleléseket és belesikolt az ünnepbe: „Hát nem értitek? Nem jó ez így!”

Bizony, amikor az ünnep a szeretetről és a családi összetartozásról szól, akkor nehéz nem észre venni, hogy a szeretet valahogy nem úgy működik ma a családokban, ahogy ezt ez a pár nap megkívánná.
Például kiderül, hogy a családtagok, akik a hétköznapokban alig találkoznak egymással, zavartan ülnek az ünnepi asztal körül, mert egész egyszerűen nincs miről beszélniük.
Esetleg a magát agyondolgozott és végsőkig amortizált Anyuka  vagy Apuka kénytelen szembesülni a ténnyel: az ajándékok átadásával  gyermekeik számára lezárult a családi esemény, jöhet a facebook, a haverok, maximum kaja azért legyen az asztalon.
Ezért aztán kiborul a bili… Ünnephez méltatlanul, kegyetlen őszinteséggel törnek elő az indulatok, szólalnak meg a fájdalmak, tépődnek fel régi sebek.

És a magány… Nincsen szomorúbb három nap az évben egy magányos ember számára, mint a Karácsony három napja! Nem létezik ennél emésztőbb tükre a magánynak! Tisztában vagyunk azzal, hogy karácsonykor megugrik az öngyilkosságok száma?

Ez most kicsit úgy fest, mintha a Karácsony  veszélyes, rossz ünnep lenne.

Hát, kérem, olyan a Karácsony, amilyenné tesszük!
De nem abban a három napban.. .

Egész évben, alakítjuk a Karácsonyunkat, azzal, ahogy élünk. A Karácsonyunk megmutatja nekünk az Igazságot az elfojtott és meg nem fogalmazott bánatokról,  kapcsolati  rendezetlenségekről és kudarcokról. Figyelni és érteni akaró ember számára pontosan megmutatja a szeretet áramlásának elakadását, esetleges hiányát, elvezet téves döntésekhez, önemésztő haragokhoz, megbocsátási képtelenségekhez és a változtatás szükségességéhez.

Figyelmeztet bennünket arra, hogy „Nem jó az irány, emberek!”

Vagy éppen ellenkezőleg:  ebben a három napban kamatozik minden odafigyelő gondolat és cselekedet, minden őszinte tekintet és szó.
Kamatozik a bocsánatkérés,  a valódi megbocsátás, a megértésre törekvés, a szeretetet kifejező mosoly és ölelés.

Mögöttünk van egy újabb Karácsony.  Próbáljuk megérteni, mit üzent nekünk!
És, amikor indul az Új Esztendő, elkezdhetünk készülni a következő Karácsonyunkra. Már a legelső napon…
Minden napunkkal az új Karácsony  új Igazságát formálhatjuk.  

Sok sikert, kívánok ehhez Mindenkinek!

Endrei-Horváth Ágnes



1 megjegyzés:

ELKÖLTÖZTEM!

Írásaimat itt találod: www.endreihorvathagnes.hu

Magamról:

Mindenki számára vannak utak, ahová hívja az élet. Az én egyik utam az az elkötelezett figyelem és megértési szándék, melyeknek tárgya az emberek cselekedetei mögött megbúvó motiváció. Az a "valami" ami sok esetben beleszól az életünkbe, anélkül, hogy tudnánk róla. Izgalmas, állandó nyitottságot feltételező, folyamatos tökéletesítést kívánó, nagyszerű hivatás. Megtarthatnám ezeket a tapasztalatokat a terápiás munka keretein belül. De miért is tenném? Sokat segíthet egy-egy gondolat, amikor megtalálja a gazdáját. Ezért ezeket a tapasztalatokat, az írás segítségével átadom másoknak. Örömmel teszem: az írás számomra az egyik legizgalmasabb, legörömtelibb létállapot. Amikor írok, otthon vagyok...

Szakmai bemutatkozó