Látod Anyu?

4/25/2015 | Írta: |



Állok sírodnál és tudom:
nem vagy ott.
Porladó csontod csupán tehetetlen anyag.
Nem látom benne igaz Anya-arcodat.
Évtizedek távlatából is
sejtjeim  mélyéről hallom hangodat.
Ha megszólalsz:
valóssá válik a múltban létező pillanat.
Nem szűntem meg gyermeked lenni soha.
Ahogy elmentél a forma változott csupán:
Mozdulatomban mozdulsz
és gondolataimmal mondod ki szavaid, ma már.
Bár előre tudná az ember a „nincs többé” fájdalmát, hogy ne kelljen később vérzőn sírnia!
El nem ölelt gyermek-ölelések,
ki nem mondott szeretet-szavak
égetik bensőmbe az űrt,
mióta nem vagy itt, Anya!
Elszállt annyi-annyi év.
Én is Anya lettem…
Kell ennél jobb iskola, hogy  eszmélve lássam
minden gyermeki bántó szavam és tettem?
Igen, tudom.
Érett énem elnéző mosollyal nézi régi Önmagam,
s mondja ezt:
Ne bántsd azt a lányt!
Nem érti, hisz’ még gyerek!
Látod Anyu?
Már sokkal bölcsebb vagyok.
Lelkem finom fájdalmai érleltek egyre,
 tudom már szemeddel látni a pillanatot.
A pillanatban látlak Téged, értőn.
A  lányt, a fiatal álmodót,
a nőt, a szerelmet áhítót.
Látom  szemeddel a benned élő anyát.
Látom aggódó tekinteted,
ahogy gyermeked ezer reszkető gondolattal útjára engeded.
Mindent értek mostanra már, ahogy nézem életed.
Magányt, haragot, bánatot, meg nem valósulást.
Értem  örömöd, értem lelked boldog csendjét
s a szívedben rejlő szelíd várakozást.
Lelked szomorúságát minden boldog pillanatommal úgy enyhíteném most, Anya!
Emlékszel? Megígértem akkor, sírodnál állva, ott.
Ígértem, hogy boldog leszek,
s a szeretetet köröttem veszni nem hagyom.
Ígértem, hogy lelkem-szellemem
helyetted is szárnyal majd alkotón-szabadon.
Látod Anyu?
Felnőtt lettem, igazi, komoly. Igyekszem nagyon.
Jöttem most megköszönni életem.
Anyu, hallod vajon?
Szeretlek, nagyon.




0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

ELKÖLTÖZTEM!

Írásaimat itt találod: www.endreihorvathagnes.hu

Magamról:

Mindenki számára vannak utak, ahová hívja az élet. Az én egyik utam az az elkötelezett figyelem és megértési szándék, melyeknek tárgya az emberek cselekedetei mögött megbúvó motiváció. Az a "valami" ami sok esetben beleszól az életünkbe, anélkül, hogy tudnánk róla. Izgalmas, állandó nyitottságot feltételező, folyamatos tökéletesítést kívánó, nagyszerű hivatás. Megtarthatnám ezeket a tapasztalatokat a terápiás munka keretein belül. De miért is tenném? Sokat segíthet egy-egy gondolat, amikor megtalálja a gazdáját. Ezért ezeket a tapasztalatokat, az írás segítségével átadom másoknak. Örömmel teszem: az írás számomra az egyik legizgalmasabb, legörömtelibb létállapot. Amikor írok, otthon vagyok...

Szakmai bemutatkozó