Egy kezdő fészbukos feljegyzései

1/13/2015 | Írta: |

2013 október 19.  Ma csatlakoztam a Facebook-hoz!!

2013 November 12. 11 óra 30 perc
 Döbbenten vettem észre, hogy szemben az eddigi megnyugtató csenddel és békével, ami megcáfolta a Facebook-kal kapcsolatos félelmeimet, ma a 23-as szám jelent a pici piros bogyóban, ott fent abban a kék mezőben.
Enyhe nyugtalansággal és némi rossz előérzettel rákattintottam a piros jelzésre.

Szóval az embereknek tetszik a borítóképem.
Hm...Tényleg tetszik nekik? Kellemes büszkeség szelíd hullámát véltem átsuhanni magamon.
De vajon hogy találták meg pont ma ennyien ezt a fotót, amit feltettem?
Eltelt pár perc mire rájöttem: hohó, minden ismerősöm értesült arról, hogy borítóképet tettem fel.
Itt aztán meg vannak szervezve a dolgok, kérem!
Mialatt éppen erre a megállapításra jutottam, újra megjelent a piros bogyó és 3-at mutatott.
Megnézem: most valamelyik feltett fotómat lájkolták. 
Óóó! Ez már komoly siker!! 
Ettől kedvet kaptam, hogy megnézzem a saját fotóimat, amik a képtárban vannak, hogy milyen jókat is tettem én fel, hogy így tetszik a fészbukos közönségnek . Eltöltöttem némi időt, mondjuk majdnem egy órát, azzal, hogy megcsodáltam a saját magam által feltett fényképeket. Boldog és elégedett voltam. 
Mire feltekintettem újra ott volt a piros bogyó. Ezúttal 7-es szám virított ki belőle. Hát persze, hogy megnézem!
Az önbizalmam egyre nőtt, és már egészen más szemmel néztem az összes fotót. Valahogy mind jobbnak és szebbnek tűnt...

De miért most  jött rá mindenki, hogy nekem fotóim vannak???
Újabb villám-szerű felismerés...
Két dolog világossá vált számomra: Az egyik, hogy békében, háttérből szemlélődő facebookos létemnek ezennel vége..
A másik, hogy ha azt akarom, hogy rám figyeljenek, csak le kell cserélnem a borítóképemet...

Megint felpillantok: biros bogyó/9
Az emberek hozzá is szólnak a képekhez!!!
Bevallom, jól esik. Régi ismerősök, kedves arcok. Magától értetődő, hogy reagálok. És persze meg is nézem őket;  majdnem mindenkinek vannak fotói,és minden ismerősnek vannak érdekes ismerősei, és azoknak is vannak  fotói. 
Na meg a hozzászólások! Hogy mi minden történt itt az emberekkel az elmúlt években! 

Most 20 óra 36  perc van.van. Piros bogyó.
Zsigeri mozdulattal indul a kezem, hogy rákattintsak.

Egyszerre elfog a rémület.
Mi lesz, ha meggyógyulok ebből a vírusos izéből és dolgoznom kell???

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

ELKÖLTÖZTEM!

Írásaimat itt találod: www.endreihorvathagnes.hu

Magamról:

Mindenki számára vannak utak, ahová hívja az élet. Az én egyik utam az az elkötelezett figyelem és megértési szándék, melyeknek tárgya az emberek cselekedetei mögött megbúvó motiváció. Az a "valami" ami sok esetben beleszól az életünkbe, anélkül, hogy tudnánk róla. Izgalmas, állandó nyitottságot feltételező, folyamatos tökéletesítést kívánó, nagyszerű hivatás. Megtarthatnám ezeket a tapasztalatokat a terápiás munka keretein belül. De miért is tenném? Sokat segíthet egy-egy gondolat, amikor megtalálja a gazdáját. Ezért ezeket a tapasztalatokat, az írás segítségével átadom másoknak. Örömmel teszem: az írás számomra az egyik legizgalmasabb, legörömtelibb létállapot. Amikor írok, otthon vagyok...

Szakmai bemutatkozó