Nincs erő, mi elvigyen...


Nincs erő,  mi elvigyen…

Nem tudtam, akkor még gyermek-tizennyolc évesen,
                               mi az, mi tekintetedből árad felém és lelkemben csendesen elmerül.
Éreztem, hogy szelíden áthatolsz láthatatlan burkokon
s rám találsz mélyen, valahol, ott, leges legbelül.
Ott maradtál, s ott vagy ma is.
Részem lett a szemedből áradó tiszta fény, s gyengéden kíséri életem.
Nincs erő, mi elvigyen…

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

ELKÖLTÖZTEM!

Írásaimat itt találod: www.endreihorvathagnes.hu

Magamról:

Mindenki számára vannak utak, ahová hívja az élet. Az én egyik utam az az elkötelezett figyelem és megértési szándék, melyeknek tárgya az emberek cselekedetei mögött megbúvó motiváció. Az a "valami" ami sok esetben beleszól az életünkbe, anélkül, hogy tudnánk róla. Izgalmas, állandó nyitottságot feltételező, folyamatos tökéletesítést kívánó, nagyszerű hivatás. Megtarthatnám ezeket a tapasztalatokat a terápiás munka keretein belül. De miért is tenném? Sokat segíthet egy-egy gondolat, amikor megtalálja a gazdáját. Ezért ezeket a tapasztalatokat, az írás segítségével átadom másoknak. Örömmel teszem: az írás számomra az egyik legizgalmasabb, legörömtelibb létállapot. Amikor írok, otthon vagyok...

Szakmai bemutatkozó