Almában a harapásod...

1/13/2016 | Írta: |


Elhunyt szeretteinktől  elbúcsúzni csak a hétköznapok történéseivel való találkozásokon keresztül lehet igazán. És a tárgyak még akkor is itt maradnak...


Almában a harapásod némán tátong,
 s üzeni, hogy már nem vagy itt.
Félbetört csokoládé édes ízét  vitted el magaddal,
ahogy elvitted létezésed apró hangjait.
Golyóstoll az asztalon,  
utolsó érintésedből engedve nyugszik, végleg,  fájón-szabadon.
Faladon szeretett pillanatok. Látni akarom.
Széken, tested melegét még őrzi a ruha.
Tudom, ez nem lehet, de hiszem:
Érintem, és üzen nekem.
Ágyad ürességében látni vélem tested rajzolatát, 
s a függöny lebbenése erőtlenül hazudja, hogy itt vagy még,  nem odaát.
A fotelből nevetve beszélsz,
Hangod élőn tölti be a szobát…

Én azt hittem már tudom milyen a végleges búcsúzás.
De itt hagyott tárgyaid története kínzóan él tovább…


                                                                                                                   Szentendre,  2016 január 13.



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

ELKÖLTÖZTEM!

Írásaimat itt találod: www.endreihorvathagnes.hu

Magamról:

Mindenki számára vannak utak, ahová hívja az élet. Az én egyik utam az az elkötelezett figyelem és megértési szándék, melyeknek tárgya az emberek cselekedetei mögött megbúvó motiváció. Az a "valami" ami sok esetben beleszól az életünkbe, anélkül, hogy tudnánk róla. Izgalmas, állandó nyitottságot feltételező, folyamatos tökéletesítést kívánó, nagyszerű hivatás. Megtarthatnám ezeket a tapasztalatokat a terápiás munka keretein belül. De miért is tenném? Sokat segíthet egy-egy gondolat, amikor megtalálja a gazdáját. Ezért ezeket a tapasztalatokat, az írás segítségével átadom másoknak. Örömmel teszem: az írás számomra az egyik legizgalmasabb, legörömtelibb létállapot. Amikor írok, otthon vagyok...

Szakmai bemutatkozó