Én már otthon vagyok

1/13/2016 | Írta: |


Karácsony utáni hajnalban Bátyám, mindannyiunkat kicselezve, hogy minél kevesebb fájdalmat okozzon nekünk, csendben elaludt. Itt hagyott bennünket anélkül, hogy fel tudtunk volna készülni. Szívem melegével remélem, hogy Ő felkészült... 

Ez a vers az Övé.


Hát nem látod?
Én már otthon vagyok.
Nem a lelkem halt meg, csupán a testem halott.

Azt hiszed, elmentem végleg, ugye?

Hunyd be szemed!

Látsz engem? Itt vagyok.
Millió képben  Veled vagyok.
Hallasz? Ugye hallod hangomat?
Ugye, élnek a mondatok és szavak?

Azt mondod emlék.
Nem. Sokkal több ez.
Részeddé lett megosztott perceink története,
és velük részeddé lettem én.
Gyermek, szülő, testvér,
barát vagy szerelem;
Te  itt vagy velem. 

Igen, tudom: fáj a test utáni űr,
és más a valós érintés maga.
Más a cipő valódi kopogása,
lakásban matatás ismerős zaja.
Kinyúló kéz melege,
Levetett kabát suhogása,
hajon tavaszi esőcsepp kedves illata.

Érezni akarod együtt elköltött földi ebédnek  ízeit.

Hallani telefon csörgését, aznapi történetet,
megosztott bánatot, kérdést, s jó hírt, ha lehet.
Megélni  apró haragok utáni békülést
elrontott beszélgetést,
becsapott ajtót, kitárt szívet, megbocsájtó ölelést.
Együtt sírást-kacagást.
Közös órát, napot és életet.

Nem, ezt már nem lehet.

De nem mentem el. Csak másképp létezem.
Már el tudom mondani, amit testben élve oly nehéz volt nekem.
Megköszönök jó szót, segítő kezet, s minden szép pillanatot.
Köszönök mindent, amit általad az Élet adott.

Megbocsátasz tökéletlen emberi létemért?
Elhiszed, hogy ezerszer kérdeztem magamtól, hogy miért?
Oldozz fel hát, ha bántottalak.
Bárki légy, lelkem így lesz teljesen szabad.

Én már csak szeretni tudok.
Átölellek innen csendesen.
Ölelj át engem onnan csendesen.
Így maradsz örökké velem.
                                                                                         
                                                                                         2015 december 28. Az óceán felett, hazafelé

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

ELKÖLTÖZTEM!

Írásaimat itt találod: www.endreihorvathagnes.hu

Magamról:

Mindenki számára vannak utak, ahová hívja az élet. Az én egyik utam az az elkötelezett figyelem és megértési szándék, melyeknek tárgya az emberek cselekedetei mögött megbúvó motiváció. Az a "valami" ami sok esetben beleszól az életünkbe, anélkül, hogy tudnánk róla. Izgalmas, állandó nyitottságot feltételező, folyamatos tökéletesítést kívánó, nagyszerű hivatás. Megtarthatnám ezeket a tapasztalatokat a terápiás munka keretein belül. De miért is tenném? Sokat segíthet egy-egy gondolat, amikor megtalálja a gazdáját. Ezért ezeket a tapasztalatokat, az írás segítségével átadom másoknak. Örömmel teszem: az írás számomra az egyik legizgalmasabb, legörömtelibb létállapot. Amikor írok, otthon vagyok...

Szakmai bemutatkozó