Öt hónapja, lassan...

8/16/2016 | Írta: |

Bátyám halála után, próbáltam elhinni, hogy  nincs többé testvérem...


Az ember azt hiszi, hogy jobb lesz később,
ahogy elhalnak  a halál hangjai és felenged a fagyos temető.
Talán eloszlik a súlyos csend ami a halállal érkezett.
Talán elfárad a hiány, ami némán követel vissza  egy életet.
Talán  a gondolat, hogy meghalt aki volt és létezett,
egy józan valósághoz vezet.
Hogy megtörtént: naponta, újra és újra ráébredek.
 És igen; testvér-szívemben él minden, ami fájt,
nem szűnt meg a félelem, hogy végleg elmehetsz.
Itt maradt az éltetni akarás,
és itt lebeg a remény, hogy hátha jár még egy esély Neked.

Öt hónapja, lassan…

2016 Július 14. Szentendre


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

ELKÖLTÖZTEM!

Írásaimat itt találod: www.endreihorvathagnes.hu

Magamról:

Mindenki számára vannak utak, ahová hívja az élet. Az én egyik utam az az elkötelezett figyelem és megértési szándék, melyeknek tárgya az emberek cselekedetei mögött megbúvó motiváció. Az a "valami" ami sok esetben beleszól az életünkbe, anélkül, hogy tudnánk róla. Izgalmas, állandó nyitottságot feltételező, folyamatos tökéletesítést kívánó, nagyszerű hivatás. Megtarthatnám ezeket a tapasztalatokat a terápiás munka keretein belül. De miért is tenném? Sokat segíthet egy-egy gondolat, amikor megtalálja a gazdáját. Ezért ezeket a tapasztalatokat, az írás segítségével átadom másoknak. Örömmel teszem: az írás számomra az egyik legizgalmasabb, legörömtelibb létállapot. Amikor írok, otthon vagyok...

Szakmai bemutatkozó