Milyen a kapcsolatod az Érzelmek Birodalmával?
11/27/2014
| Írta:
Unknown
|
Az érzelmek birodalma színes, végtelen, és komoly hatalommal bíró világ. Három utasom története talán segít, megérteni a hozzájuk fűződő emberi viszonyunkat.
Útját járva, a Föld vándorainak három utasa megállt egy ajtó előtt, amin ez a felirat állt: "Érzelmek Birodalma"
Kis töprengés után egyikük bement, és tanácstalanul megállt az ajtóban. Egy
pillanat elég volt, hogy megrémüljön attól a kavalkádtól, ami fogadta. Minden
csupa-csupa szín és mozgás volt és minden sok-sok-sok! Felé nyúlt egy Érzelem, és megérintette. Mély volt az érintés és erős ; minden sejtjéig elérő, és az utas érezte: olyan hatalma van, amivel nincs ereje felvenni a harcot. Nyúltak felé más Érzelmek is; szelídebbek, kedvesebbek, örömet szerezni akarók... de az első érintés annyira ijesztő volt, hogy meg sem fordult a fejében, hogy még egy kísérletet tegyen. A félelmetesnek, átláthatatlannak tűnő Birodalom fenyegetően kezdte körül ölelni. Reszkető kézzel kereste a kilincset, feltépte az ajtót és zihálva bukdácsolt ki az Érzelmek Birodalmából.
Attól a perctől kezdve minden erejével arra koncentrált, hogy elfelejtse, amit ott látott. Ha bárki arra késztette, hogy újra lépjen be a az Érzelmek Birodalombába,ugyanazt a rémületet érezte, mint akkor ott bent.. és újra elmenekült, bárkitől, bárhonnan.. hogy ne kelljen újra azt éreznie.
Attól a perctől kezdve minden erejével arra koncentrált, hogy elfelejtse, amit ott látott. Ha bárki arra késztette, hogy újra lépjen be a az Érzelmek Birodalombába,ugyanazt a rémületet érezte, mint akkor ott bent.. és újra elmenekült, bárkitől, bárhonnan.. hogy ne kelljen újra azt éreznie.
Elfojtás az Ő neve.
A második utas is belépett, és körülnézett. Lenyűgözte az ezer-színű
vibrálás, az intenzitás és az erő, amit a helyiségben tapasztalt. Ahogy felé nyúlt egy Érzelem, szinte várta a találkozást: Ó, ez annyira más, mint odakint! Más világ, más létezés! Része akart lenni ennek a világnak, ennek a más létezésnek, vágyott arra, hogy megmártózzék ebben a végtelen mélységben, színességben és áradásban! Egyre beljebb és beljebb ment. Hagyta, hogy az Érzelmek ráfonódjanak kezére,
lábára, törzsére... szinte hívta őket... "Még, még, még!"... suttogta... Ez mámorító! Nem baj,
ha fáj is, csak érezhessem!
És nem jött ki többé... Ő, akinek Elmerülés a neve, az Érzelmek Birodalmának foglya lett.
A harmadik utas, várt egy darabig, majd úgy döntött megnézi mi történik odabent. Elfojtásból egy szót sem lehetett kihúzni, hiába faggatta, Elmerülés pedig ki sem jött, hogy elmondhatta volna mi van az ajtón túl.
Ahogy belépett rögtön lenyűgözte Őt a színek varázsa, a formák gazdagsága és az a
mozgalmasság, amit eddig sehol sem látott. Gyönyörűnek és izgalmasnak találta ezt a helyet.
Az érzelmek nyúltak felé és akarták Őt. Hagyta hát, hogy megérintsék.
Meg akarta ismerni ezt a világot, de valami belső hang lassan, alig hallhatóan ezt súgta neki:
-Óóóvatosaaaaan!
Ettől kezdve éberen figyelt. Elfogadta az érintéseket, és egy pillanatra átadta magát nekik. Engedte, hogy áthassák, elcsábítsák az átélés pillanatának erejéig. A belső hang azonban mindvégig ott volt vele, és amikor elmerült volna az áradatban, jelzett neki.Ilyenkor kibontakozott az ölelésükből, és képessé vált arra, hogy ne csak érezze az érintéseket, hanem meg is értse milyen hatással vannak rá. Voltak érintések, melyek szomorúvá tették, voltak fájdalmasak, de nagyon sok érintés boldogsággal töltötte el és örömmel táplálta testét-lelkét.
Egy idő után ráébredt, hogy egy véget nem érő ismerkedés részese lett, hiszen annyi-annyi fajta érzelem vette körül; néha változtatták a formájukat és színüket, még egymásba is fonódtak... Átláthatatlannak tűnt mindez, de mégis elégedettséget érzett.
Az érintések által bölcsebb és gazdagabb lett.
Köszönetet mondott , elindult kifelé, és mosolyogva, így köszönt el: Visszajövök!
-Óóóvatosaaaaan!
Ettől kezdve éberen figyelt. Elfogadta az érintéseket, és egy pillanatra átadta magát nekik. Engedte, hogy áthassák, elcsábítsák az átélés pillanatának erejéig. A belső hang azonban mindvégig ott volt vele, és amikor elmerült volna az áradatban, jelzett neki.Ilyenkor kibontakozott az ölelésükből, és képessé vált arra, hogy ne csak érezze az érintéseket, hanem meg is értse milyen hatással vannak rá. Voltak érintések, melyek szomorúvá tették, voltak fájdalmasak, de nagyon sok érintés boldogsággal töltötte el és örömmel táplálta testét-lelkét.
Egy idő után ráébredt, hogy egy véget nem érő ismerkedés részese lett, hiszen annyi-annyi fajta érzelem vette körül; néha változtatták a formájukat és színüket, még egymásba is fonódtak... Átláthatatlannak tűnt mindez, de mégis elégedettséget érzett.
Az érintések által bölcsebb és gazdagabb lett.
Köszönetet mondott , elindult kifelé, és mosolyogva, így köszönt el: Visszajövök!
Az Ő neve: Tudatosság
***
Mindannyian
mindhárom viszonyulást megtapasztaljuk életünk során. Mindannyian, a legnagyobb
tisztánlátásra törekvés mellett is, megtapasztaljuk az elfojtás és menekülés
jelenségét, és "el is merülünk" bizonyos helyzetek
érzelmi hullámaiban...
Ez így természetes, és egészséges, hiszen gondoljunk csak bele: Mivé lenne
a legszebb szerelmes pillanat, ha nem merülnénk el benne, és mit tenne velünk
egy helyzethez tartozó félelem, ha nem lépnénk ki belőle, hanem állandóan
velünk maradna? (A szorongó, pánikokat átélő emberek tudják ezt...)
És milyen lenne az az élet, amiben mindig, minden érzésünket tudatosan, egyfajta
kívül állással szemlélnénk, és mindent folyamatosan elemeznénk?
Az élet boldog megélésének a művészei ismerik ezt a szabályt: Mindent a maga idejében, és megfelelő mennyiségben!
Így van ez az érzésekhez való viszonyulással is!
Minden embernek, érzelmi alkatától függően, van egy elsődlegesen alkalmazott viszonyulási módja. Sorsot formáló, életutakat irányító erő rejlik ebben!
Ha tisztán lájuk ezt, és megtanulunk ezzel az erővel bánni, akkor többnyire mi irányítjuk az életünk alakulását.
De másképp is lehet... Láttál már Marionett-bábut?
ELKÖLTÖZTEM!
Írásaimat itt találod: www.endreihorvathagnes.hu
Magamról:
Mindenki számára vannak utak, ahová hívja az élet.
Az én egyik utam az az elkötelezett figyelem és megértési szándék, melyeknek tárgya az emberek cselekedetei mögött megbúvó motiváció. Az a "valami" ami sok esetben beleszól az életünkbe, anélkül, hogy tudnánk róla. Izgalmas, állandó nyitottságot feltételező, folyamatos tökéletesítést kívánó, nagyszerű hivatás.
Megtarthatnám ezeket a tapasztalatokat a terápiás munka keretein belül.
De miért is tenném?
Sokat segíthet egy-egy gondolat, amikor megtalálja a gazdáját. Ezért ezeket a tapasztalatokat, az írás segítségével átadom másoknak.
Örömmel teszem: az írás számomra az egyik legizgalmasabb, legörömtelibb létállapot. Amikor írok, otthon vagyok...
Szakmai bemutatkozó
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése