Vajon mit akart mondani a hölgy a gyógyszertárban?

11/20/2014 | Írta: |



Ma délután beugrottam a közeli gyógyszertárba, hogy egy kicsit felkészüljek a vírusos időszakra.
Egy kis ezrescé, egy kis oszci, stb...
Beléptem a helyiségbe és jól nevelten, egy méter távolságra, megálltam az éppen vásárló vendég mögött. Mindig figyelek arra, hogy sorban álláskor teret hagyjak annak, aki éppen előttem van, és ne sürgessem, hisz' nekem is jól esik, ha valaki ugyanezt teszi, amikor én állok előtte.

Míg várakoztam, nyílt az ajtó, és egy csinos, fiatal hölgy lépett be, aki határozott léptekkel elindult a kiszolgálópult felé, majd meg is állt ott.
Jó, gondoltam, biztos közelebbről akarja megnézni a termékeket, és továbbra is csendben szemlélődve maradtam teret biztosító pozíciómban.

Amikor az előttem álló vásárló elköszönt, a fiatal hölgy, továbbra is töretlen határozottsággal, odaállt a kiszolgáló asszisztens elé, és kért valamit, amit nem is hallottam.

Hoppá, hoppá...

Akkor most kellene önérvényesítenem magam.
Ez hosszú évek óta komoly feladat számomra; hajlamos vagyok ilyen helyzetekben inkább visszahúzódni, mondván, hogy nem ér annyit az egész. Egy ideje viszont tréningelem magam az ilyen szituációk, divatos szóval: "asszertív" megoldására. Mégsem halhatok meg így, nyusziként!

Szóval vettem egy mély lélegzetet, összeszedtem, összes nyuszi-bátorságomat és ezt mondtam:


-Elnézést, én voltam itt előbb.


A hölgy ismét rám nézett és így válaszolt:


-Én ezt már kikértem, csak elviszem.


Értem. Kicsit el is szégyelltem magam, hogy lám, milyen kellemetlen helyzet, nem vagyok képes olvasni a gondolataiban.
Mentve szégyenemet ,odafordultam, és mosolyogva ezt kérdeztem.


-Miért nem mondta? Akkor nem szóltam volna.


A hölgy rám nézett és ezt válaszolta:

Nekem nincsenek ilyen konfliktusos helyzeteim, amiket le kellene kommunikálnom!


Agyam lázasan kattogott, és komoly erőfeszítéseket tett, hogy értelmezze a hallottakat.


Szavak szintjén lefordíthatatlan volt számomra az alárendelt összetételű mondat.
A rejtett üzenet a kioktató hangnemből és  okosságot láttatni akaró tekintetből egyértelmű volt:

"ÉN nem szoktam bunkón viselkedni, és intelligens is vagyok, mert tudom, hogy ebbe a helyzetbe jól passzol a "kommunikáció" szó. 


Nos; én azóta azon gondolkodom, hogy vajon mit akart ténylegesen mondani a hölgy a gyógyszertárban?

És azon, hogy vajon mi lett volna, ha, belépéskor odafordul a már ott várakozóhoz, jelesül: hozzám, és elmondja, hogy csak elvinné a rendelését.


Ne'tán , ha ezt nem is tette meg- előfordul, hogy annyira a gondolatainkba vagyunk mélyedve, hogy nem veszünk  észre dolgokat-  a kérdésemre, hogy "miért nem szólt?" ezt felelte volna: Elnézést, nem is gondoltam erre, vagy: kiment a fejemből, vagy máshol jártak a gondolataim, és így tovább...

Olyan természetes lett volna, olyan emberi!

És, most kérem, segítsenek!


Mit akart mondani a hölgy a gyógyszertárban?










0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

ELKÖLTÖZTEM!

Írásaimat itt találod: www.endreihorvathagnes.hu

Magamról:

Mindenki számára vannak utak, ahová hívja az élet. Az én egyik utam az az elkötelezett figyelem és megértési szándék, melyeknek tárgya az emberek cselekedetei mögött megbúvó motiváció. Az a "valami" ami sok esetben beleszól az életünkbe, anélkül, hogy tudnánk róla. Izgalmas, állandó nyitottságot feltételező, folyamatos tökéletesítést kívánó, nagyszerű hivatás. Megtarthatnám ezeket a tapasztalatokat a terápiás munka keretein belül. De miért is tenném? Sokat segíthet egy-egy gondolat, amikor megtalálja a gazdáját. Ezért ezeket a tapasztalatokat, az írás segítségével átadom másoknak. Örömmel teszem: az írás számomra az egyik legizgalmasabb, legörömtelibb létállapot. Amikor írok, otthon vagyok...

Szakmai bemutatkozó