Generációs program-minták
11/15/2014
| Írta:
Unknown
|
Ha jobban
megvizsgáljuk a generációs programokat azt fogjuk látni, hogy a fő motívumokat
tekintve nincsen sok, valójában két fő téma
köré csoportosulnak:
1. létbiztonság ( kényszerítések és tiltások
1. létbiztonság ( kényszerítések és tiltások
2. önérvényesítés (szégyenteljes titok rejtegetése és behajtás)
Ezeknek a programoknak az eredeti célja a létbiztonság fenntartása, veszélyes vagy társadalom által el nem fogadott helyzetek áthidalása, valamint veszteségek kompenzálása volt.
Jogos a kérdés: ha így van, akkor miért gátlóak és rombolóak
ezek a programok?
A válasz az időzítésben és a hiedelmek területén keresendő.
Valamikor, valamilyen program akár életmentő is lehetett, ám a veszély, vagy probléma elmúltával nincs rá tovább szükségünk. Ennek ellenére ezt a programot a sejtmemória, mint megoldást rögzíti, és minden olyan helyzetben, ahol a legkisebb hasonlóságot véli felfedezni az eredeti helyzettel, aktiválja az akkoriban működtetett megoldási mintát.
Ha például a dédanyám nemi erőszak áldozata lett, akkor a női leszármazottak nagy valószínűséggel több generáción keresztül hordozzák ennek nyomait viselkedés-programokon keresztül, függetlenül attól, hogy a veszély már nem áll fenn. A generációs minta megfigyelhető a párválasztásukban és szexuális magatartásukban egyaránt. A leszármazott "ártalmatlan", szexualitását megélni nem merő férfit választ, esetleg egyszerűen menekül a szexuális aktus elől, vagy éppen ellenkezőleg: az "én semmit nem érek mint nő" mintájára, válogatás nélkül ágyba bújik minden férfivel.
Ha például a dédanyám nemi erőszak áldozata lett, akkor a női leszármazottak nagy valószínűséggel több generáción keresztül hordozzák ennek nyomait viselkedés-programokon keresztül, függetlenül attól, hogy a veszély már nem áll fenn. A generációs minta megfigyelhető a párválasztásukban és szexuális magatartásukban egyaránt. A leszármazott "ártalmatlan", szexualitását megélni nem merő férfit választ, esetleg egyszerűen menekül a szexuális aktus elől, vagy éppen ellenkezőleg: az "én semmit nem érek mint nő" mintájára, válogatás nélkül ágyba bújik minden férfivel.
Természetesen ezt a programot nem minden
családtag egyformán viszi tovább. Mindenki fogékonysága, terhelhetősége,
érzelmi beállítottságága szerint vesz át ezekből. Fontos továbbá a születési
sorrend és az ezen keresztül való kapcsolódás felmenőkkel.
Most nézzük meg a két
vonal alá tartozó generációs programokat részletesebben.
I.Létbiztonságot szolgáló programok
1.Kényszerítések
A kényszerítések lényege, hogy valamit a családban csak
bizonyos módon lehetett csinálni. Valószínűleg ez a program régen azért
keletkezett, mert a családot kisegítette valamiből vagy átsegítette valamin;
akár túlélést is szolgálhatott .
Alapmotívuma ennek a
programnak a biztonságra törekvés: hiszen, ha valami eddig így működött és még
élünk, akkor nehezen próbálkozunk új és
kiszámíthatatlan dolgokkal.
Ennek a mintának a
jelei lehetnek:
Onnan ismerhető fel, hogy a családtagok nem mernek belefogni
új dolgokba, ragaszkodnak bizonyos helyekhez, állapotokhoz, rituálékhoz,
meggyőződésekhez és hitekhez. Ha mégis megteszik és másképp csinálnak valamit,
azt szorongás és bizonytalanság érzet kíséri, ezért gyakran nem is viszik végig
ezek az emberek a lelkesen elkezdett dolgokat. Olyan mintha
(megfogalmazatlanul!) félnének a büntetéstől, ha valamit mégis megpróbálnak,
ami eltér a mintától.
2.Tiltások
A „kényszerítések” ellenkezője; úgy is mondhatnánk, hogy a
két téma komplementere egymásnak. Ebben az esetben tiltás alatt vannak olyan
életprogramok, melyek az élet természetes és örömöket hozó eseményeit kínálják
számunkra.
Ahol megjelennek a kényszerítések, ott értelemszerűen nagyobb
az esélye tiltásoknak és fordítva.
Mi a különbség?
A tiltások lényege, a „hogyan ne?” , a kényszerítéseké pedig
a „hogyan igen?” vezérelv mentén mozog.
Ez az életben elég komolyan meghatározza a cselekvési irányokat: másképp építi
fel az életét az, aki dominánsan az elkerülés, a „hogyan ne?” üzemmódban teszi
a dolgait és másképp az, akit főként a „hogyan igen?” vezérel.
(Megjegyzés:Első ránézésre a mai kor embere egyértelműen azt mondaná,
hogy a „hogyan igen?” felé kell menni, de az élet teljességét nézve mindkettőre
szükség van, és akkor élünk jól, ha a félelem és a vakmerőség két pólusából
kimozdulva, mindkettőt a maga idejében, okosan használjuk.)
A tiltások generációs programjai igen széles skálán mozognak,
és ebből találunk a legtöbbet, ha körülnézünk.
A „nem lehetsz sikeres, mert nálunk senkinek nem sikerültek a
dolgok”, nem „élvezheted a szerelmet,
mert az veszélyes” vagy: „nem lehetsz teljesen egészséges, mert mi betegesek
vagyunk ” tiltásai ízelítők a sok száz lehetséges változatból, ami
megkeserítheti generációk életét.
Ennek jelei:
1. Szinte vonzza egy bizonyos téma, folyton szembe találja magát vele.Izgatott, vágyakozó lesz, ha erről hall, vagy azt látja, hogy valaki valamit ebben a témában sikeresen megvalósított. Ennek ellenére nem tesz semmit, hogy ő is megpróbálkozzon vele, vagy tudattalanul olyan helyzeteket teremt, ami lehetetlenné teszi a megvalósulást.
2. Ijesztő jelenségként újra és újra felbukkan az egyén életében a tiltott dolog, szinte "kísérti", ezért már retteg tőle. De választhatja azt a működési módot valaki, hogy nem beszél a tiltott programról, és, ha mégis szóba jön, megvetéssel, elítéléssel nyilatkozik róla. "Ugyan már, a művészek mind hülyék! "
Ennek jelei:
1. Szinte vonzza egy bizonyos téma, folyton szembe találja magát vele.Izgatott, vágyakozó lesz, ha erről hall, vagy azt látja, hogy valaki valamit ebben a témában sikeresen megvalósított. Ennek ellenére nem tesz semmit, hogy ő is megpróbálkozzon vele, vagy tudattalanul olyan helyzeteket teremt, ami lehetetlenné teszi a megvalósulást.
2. Ijesztő jelenségként újra és újra felbukkan az egyén életében a tiltott dolog, szinte "kísérti", ezért már retteg tőle. De választhatja azt a működési módot valaki, hogy nem beszél a tiltott programról, és, ha mégis szóba jön, megvetéssel, elítéléssel nyilatkozik róla. "Ugyan már, a művészek mind hülyék! "
II.Önérvényesítés
1.Szégyenteljes titok rejtegetése/Takargatás
A legtöbb
családfa „dicsekedhet” olyan történettel, amit takargatni kellett ahhoz, hogy
az aktuális társadalom befogadja a család
tagjait. Mindig az adott kultúra szabja meg a bűnök listáját. Gondoljunk bele:
bizonyos korban és kultúrában a
házasságon kívül teherbe esett lány hatalmas szégyenfolt volt, és még ma
is vannak olyan kultúrák, ahol vízbe fojtják az apák a saját lányaikat, csak
hogy töröljék a család „szennyét”.
Sajnos,
azonban a titkos történetek még akkor is ott élnek a későbbi generációkban,
amikor a leszármazottak már nem is emlékeznek rá. Jó példa erre a
Hellinger-féle család állítás feltárásainak jelensége. Sok esetben bukkannak
elő családi titkok, amiről az illető nem is tudott, majd később a nagyszülőt
megkérdezve döbbenten hallgatja a valóban lezajlott történetet.
Ennek a mintának a jelei lehetnek:
Túlzott
óvatosság az emberekkel szemben, „nem érdemlem meg” az élet örömeinek
visszautasítása, „nehogy újra megtörténjen” attitűd, ami a dologtól való
irreális félelmet takarja, túlzott reakciók a témával kapcsolatban, vagy éppen
ellenkezőleg: az adott témáról egyáltalán nem lehet beszélni. Az állandó és
megmagyarázhatatlan bűntudat sokszor eredményezhet vezeklő életmódot, amit a fiatal generáció
indokolatlan és sanyargató korlátozásnak él meg.
2.Behajtások
Akik ezt a
generációs programot hordozzák azt érzik, hogy igazságtalanul háttérbe vannak
szorítva az élet bizonyos területein. A régen elvett otthonok, földek és nemesi
rangok tulajdonosainak leszármazottai között ez nagyon gyakori. De történhet
más vonalon is a behajtás: valaki a családban nem élhetett azzal, akit
szeretett, mert hozzá kényszerítették lányhoz/fiúhoz, vagy nem tanulhatott pedig nagyon tehetséges
volt valamiben. A téma minden esetben e körül mozog: valami igazságtalanság
történt velem/velünk és ez elrontotta az életemet/életünket. Passzív és
agresszív formában tapasztalhatjuk a program érvényesítését.
Jelei:
A) passzív működési mód:
Gőg és
sértődöttség állandósult állapota, semmi
sem elég jó ezért nem lehet az illetőnek jót tenni, fásult panaszkodás , rögzült frusztráció, aminek az üzenete: „én
tudom hogyan kellene, de mások meggátolnak a cselekvésben”.
B) agresszív működési mód:
Attól
függően, hogy mi a téma: Törtetés, bosszú, kényszeres bizonyítási és
érvényesülési vágy jellemzi. Retteg attól, hogy nem tud megvalósítani valamit,
ezért túlzott energiákat fektet egy neki fontos ügybe, sok esetben másokat
félresöpörve, ha akadályozó tényezőt látnak valakiben. Mivel a környezetre ez
hat a leginkább érzékelhető módon, ezt a mintát viszonylag könnyű felismerni.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sok esetben ezek a programok odafigyeléssel "fülön csíphetők". Többnyire külső szem könnyebben fedezi fel őket. Mindenképpen foglalkozzunk ezzel a kérdéssel; saját magunk, gyermekeink érdekében egyaránt!
Javasolt cikk: Tudattalan nevelési programok
Sok esetben ezek a programok odafigyeléssel "fülön csíphetők". Többnyire külső szem könnyebben fedezi fel őket. Mindenképpen foglalkozzunk ezzel a kérdéssel; saját magunk, gyermekeink érdekében egyaránt!
Javasolt cikk: Tudattalan nevelési programok
ELKÖLTÖZTEM!
Írásaimat itt találod: www.endreihorvathagnes.hu
Magamról:
Mindenki számára vannak utak, ahová hívja az élet.
Az én egyik utam az az elkötelezett figyelem és megértési szándék, melyeknek tárgya az emberek cselekedetei mögött megbúvó motiváció. Az a "valami" ami sok esetben beleszól az életünkbe, anélkül, hogy tudnánk róla. Izgalmas, állandó nyitottságot feltételező, folyamatos tökéletesítést kívánó, nagyszerű hivatás.
Megtarthatnám ezeket a tapasztalatokat a terápiás munka keretein belül.
De miért is tenném?
Sokat segíthet egy-egy gondolat, amikor megtalálja a gazdáját. Ezért ezeket a tapasztalatokat, az írás segítségével átadom másoknak.
Örömmel teszem: az írás számomra az egyik legizgalmasabb, legörömtelibb létállapot. Amikor írok, otthon vagyok...
Szakmai bemutatkozó
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése