Generációs program-minták




Ha jobban megvizsgáljuk a generációs programokat azt fogjuk látni, hogy a fő motívumokat tekintve nincsen sok, valójában  két fő téma köré csoportosulnak:

    1. létbiztonság ( kényszerítések és tiltások 



        2. önérvényesítés (szégyenteljes titok rejtegetése és behajtás)

Ezeknek a programoknak az eredeti célja a létbiztonság fenntartása, veszélyes vagy társadalom által el nem fogadott helyzetek  áthidalása, valamint veszteségek kompenzálása volt.    

Jogos a kérdés: ha így van, akkor miért gátlóak és rombolóak ezek a programok?

A válasz az időzítésben és a hiedelmek területén keresendő.
Valamikor, valamilyen program akár életmentő is lehetett, ám a veszély, vagy probléma elmúltával nincs rá tovább szükségünk. Ennek ellenére ezt a programot a sejtmemória, mint megoldást rögzíti, és minden olyan helyzetben, ahol a legkisebb hasonlóságot véli felfedezni az eredeti helyzettel, aktiválja az akkoriban működtetett  megoldási mintát.

 Ha például a dédanyám nemi erőszak áldozata lett, akkor a női leszármazottak nagy valószínűséggel több generáción keresztül hordozzák ennek nyomait viselkedés-programokon keresztül, függetlenül attól, hogy a veszély már nem áll fenn.  A generációs minta megfigyelhető a párválasztásukban és szexuális magatartásukban egyaránt. A leszármazott  "ártalmatlan", szexualitását megélni nem merő férfit választ, esetleg egyszerűen  menekül a szexuális aktus elől, vagy éppen ellenkezőleg:  az "én semmit nem érek mint nő" mintájára, válogatás nélkül ágyba bújik minden férfivel.

Természetesen ezt a programot nem minden családtag egyformán viszi tovább. Mindenki fogékonysága, terhelhetősége, érzelmi beállítottságága szerint vesz át ezekből. Fontos továbbá a születési sorrend és az ezen keresztül való kapcsolódás felmenőkkel.


Most nézzük meg a két vonal alá tartozó generációs programokat részletesebben.


I.Létbiztonságot szolgáló programok

  1.Kényszerítések

A kényszerítések lényege, hogy valamit a családban csak bizonyos módon lehetett csinálni. Valószínűleg ez a program régen azért keletkezett, mert a családot kisegítette valamiből vagy átsegítette valamin; akár túlélést is szolgálhatott .  
 Alapmotívuma ennek a programnak a biztonságra törekvés: hiszen, ha valami eddig így működött és még élünk, akkor nehezen próbálkozunk új  és kiszámíthatatlan dolgokkal.
Ennek a mintának a jelei lehetnek:
Onnan ismerhető fel, hogy a családtagok nem mernek belefogni új dolgokba, ragaszkodnak bizonyos helyekhez, állapotokhoz, rituálékhoz, meggyőződésekhez és hitekhez. Ha mégis megteszik és másképp csinálnak valamit, azt szorongás és bizonytalanság érzet kíséri, ezért gyakran nem is viszik végig ezek az emberek a lelkesen elkezdett dolgokat. Olyan mintha (megfogalmazatlanul!) félnének a büntetéstől, ha valamit mégis megpróbálnak, ami eltér a mintától.

2.Tiltások


A „kényszerítések” ellenkezője; úgy is mondhatnánk, hogy a két téma komplementere egymásnak. Ebben az esetben tiltás alatt vannak olyan életprogramok, melyek az élet természetes és örömöket hozó eseményeit kínálják számunkra.
Ahol megjelennek a kényszerítések, ott értelemszerűen nagyobb az esélye tiltásoknak és fordítva.

Mi a különbség?
A tiltások lényege, a „hogyan ne?” , a kényszerítéseké pedig a „hogyan igen?”  vezérelv mentén mozog. Ez az életben elég komolyan meghatározza a cselekvési irányokat: másképp építi fel az életét az, aki dominánsan az elkerülés, a „hogyan ne?” üzemmódban teszi a dolgait és másképp az, akit főként a „hogyan igen?” vezérel.

(Megjegyzés:Első ránézésre a mai kor embere egyértelműen azt mondaná, hogy a „hogyan igen?” felé kell menni, de az élet teljességét nézve mindkettőre szükség van, és akkor élünk jól, ha a félelem és a vakmerőség két pólusából kimozdulva, mindkettőt a maga idejében, okosan használjuk.)

A tiltások generációs programjai igen széles skálán mozognak, és ebből találunk a legtöbbet, ha körülnézünk.
A „nem lehetsz sikeres, mert nálunk senkinek nem sikerültek a dolgok”,  nem „élvezheted a szerelmet, mert az veszélyes” vagy: „nem lehetsz teljesen egészséges, mert mi betegesek vagyunk ” tiltásai ízelítők a sok száz lehetséges változatból, ami megkeserítheti generációk életét.
Ennek jelei:  
1.  Szinte vonzza egy bizonyos téma, folyton szembe találja magát vele.Izgatott, vágyakozó lesz, ha erről hall, vagy azt látja, hogy valaki  valamit ebben a témában sikeresen megvalósított. Ennek ellenére nem tesz semmit, hogy ő is megpróbálkozzon vele, vagy tudattalanul olyan helyzeteket teremt, ami lehetetlenné teszi a megvalósulást.
2.  Ijesztő jelenségként újra és újra felbukkan az egyén életében a tiltott dolog, szinte "kísérti", ezért már retteg tőle. De választhatja azt a működési módot valaki, hogy nem beszél a tiltott programról, és, ha mégis szóba jön, megvetéssel, elítéléssel nyilatkozik róla. "Ugyan már, a művészek mind hülyék! "


II.Önérvényesítés

1.Szégyenteljes titok rejtegetése/Takargatás

A legtöbb családfa „dicsekedhet” olyan történettel, amit takargatni kellett ahhoz, hogy az aktuális  társadalom befogadja a család tagjait. Mindig az adott kultúra szabja meg a bűnök listáját. Gondoljunk bele: bizonyos korban és kultúrában a  házasságon kívül teherbe esett lány hatalmas szégyenfolt volt, és még ma is vannak olyan kultúrák, ahol vízbe fojtják az apák a saját lányaikat, csak hogy töröljék a család „szennyét”.
Sajnos, azonban a titkos történetek még akkor is ott élnek a későbbi generációkban, amikor a leszármazottak már nem is emlékeznek rá. Jó példa erre a Hellinger-féle család állítás feltárásainak jelensége. Sok esetben bukkannak elő családi titkok, amiről az illető nem is tudott, majd később a nagyszülőt megkérdezve döbbenten hallgatja a valóban lezajlott történetet.
Ennek a mintának a jelei lehetnek:
Túlzott óvatosság az emberekkel szemben, „nem érdemlem meg” az élet örömeinek visszautasítása, „nehogy újra megtörténjen” attitűd, ami a dologtól való irreális félelmet takarja, túlzott reakciók a témával kapcsolatban, vagy éppen ellenkezőleg:  az adott témáról  egyáltalán nem lehet beszélni. Az állandó és megmagyarázhatatlan bűntudat sokszor eredményezhet   vezeklő életmódot, amit a fiatal generáció indokolatlan és sanyargató korlátozásnak él meg.

2.Behajtások

Akik ezt a generációs programot hordozzák azt érzik, hogy igazságtalanul háttérbe vannak szorítva az élet bizonyos területein. A régen elvett otthonok, földek és nemesi rangok tulajdonosainak leszármazottai között ez nagyon gyakori. De történhet más vonalon is a behajtás: valaki a családban nem élhetett azzal, akit szeretett, mert hozzá kényszerítették lányhoz/fiúhoz,  vagy nem tanulhatott pedig nagyon tehetséges volt valamiben. A téma minden esetben e körül mozog: valami igazságtalanság történt velem/velünk és ez elrontotta az életemet/életünket. Passzív és agresszív formában tapasztalhatjuk a program érvényesítését.

Jelei:

 A) passzív működési mód:
Gőg és sértődöttség állandósult  állapota, semmi sem elég jó ezért nem lehet az illetőnek jót tenni, fásult panaszkodás , rögzült frusztráció, aminek az üzenete: „én tudom hogyan kellene, de mások meggátolnak a cselekvésben”.
B) agresszív működési mód:
Attól függően, hogy mi a téma: Törtetés, bosszú, kényszeres bizonyítási és érvényesülési vágy jellemzi. Retteg attól, hogy nem tud megvalósítani valamit, ezért túlzott energiákat fektet egy neki fontos ügybe, sok esetben másokat félresöpörve, ha akadályozó tényezőt látnak valakiben. Mivel a környezetre ez hat a leginkább érzékelhető módon, ezt a mintát viszonylag könnyű felismerni.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sok esetben ezek a programok odafigyeléssel  "fülön csíphetők". Többnyire külső szem könnyebben fedezi fel őket. Mindenképpen foglalkozzunk ezzel a kérdéssel; saját magunk, gyermekeink érdekében egyaránt!


Javasolt cikk: Tudattalan nevelési programok

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

ELKÖLTÖZTEM!

Írásaimat itt találod: www.endreihorvathagnes.hu

Magamról:

Mindenki számára vannak utak, ahová hívja az élet. Az én egyik utam az az elkötelezett figyelem és megértési szándék, melyeknek tárgya az emberek cselekedetei mögött megbúvó motiváció. Az a "valami" ami sok esetben beleszól az életünkbe, anélkül, hogy tudnánk róla. Izgalmas, állandó nyitottságot feltételező, folyamatos tökéletesítést kívánó, nagyszerű hivatás. Megtarthatnám ezeket a tapasztalatokat a terápiás munka keretein belül. De miért is tenném? Sokat segíthet egy-egy gondolat, amikor megtalálja a gazdáját. Ezért ezeket a tapasztalatokat, az írás segítségével átadom másoknak. Örömmel teszem: az írás számomra az egyik legizgalmasabb, legörömtelibb létállapot. Amikor írok, otthon vagyok...

Szakmai bemutatkozó