Konfrontáció?

(Részlet

"Stanely Milgram híres kísérletéhez  hasonló kísérlet sorozatból az derült ki, hogy a szelíd, konfliktuskerülő emberek hajlamosabbak mások számára káros döntéseket és utasításokat végrehajtani, ha azt gondolják, hogy környezetük ezt várja el tőlük. Akik pedig konfliktuskereső, kötözködős emberek, azok kevésbé voltak például hajlandóak áramot vezetni egy ártatlan emberbe, hiába utasították őket erre."


Igen, az emberi együttélés egyik természetes jelensége a konfrontáció.
Szerepe az egymásnak feszülő szándékok, vélemények, érdekek, érzelmek energiáinak ütköztetése, melynek során "nyílt lapokkal játszhatunk".
Ősi formája az élelemért, életért, párzásért folytatott küzdelem, melyek a LÉT fenntartását biztosították.
Mai világunk konfrontációi, bár többségükben sokkal szelídebbek, mégis az (Én-) erőt teszik próbára.

Aki nem szerez ilyen tapasztalatot, és az életét miden területén a "MINDENÁRON békét és nyugalmat" elv vezérli, annak a megküzdési képessége, nem tud olyan szintre fejlődni,hogy akár a fent említett kísérlet során egy embertelen utasításra NEM-et tudjon mondani.

És végül: A konfrontálódást mindenáron elkerülő ember olyan, probléma-mentes világot szeretne maga körül látni, amilyen , egyelőre, ebben a földi valóságban, nem létezik. Az illúzióját megteremthetjük, de az illúziók természetes rendje, hogy széthullanak...

A konfrontálódás témájával érdemes és szükséges foglalkoznunk.
Ha sok van belőle: azért, ha feltűnően kevés, vagy egyáltalán nincs: azért!

A konfrontáció, mint a tisztázás és egyeztetés kultúrált eszköze tanulható és hatékony, erőszakmentes kommunikációs formába öntető.
Ne féljünk tőle!



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

ELKÖLTÖZTEM!

Írásaimat itt találod: www.endreihorvathagnes.hu

Magamról:

Mindenki számára vannak utak, ahová hívja az élet. Az én egyik utam az az elkötelezett figyelem és megértési szándék, melyeknek tárgya az emberek cselekedetei mögött megbúvó motiváció. Az a "valami" ami sok esetben beleszól az életünkbe, anélkül, hogy tudnánk róla. Izgalmas, állandó nyitottságot feltételező, folyamatos tökéletesítést kívánó, nagyszerű hivatás. Megtarthatnám ezeket a tapasztalatokat a terápiás munka keretein belül. De miért is tenném? Sokat segíthet egy-egy gondolat, amikor megtalálja a gazdáját. Ezért ezeket a tapasztalatokat, az írás segítségével átadom másoknak. Örömmel teszem: az írás számomra az egyik legizgalmasabb, legörömtelibb létállapot. Amikor írok, otthon vagyok...

Szakmai bemutatkozó