Nők! Miért nem hagyjátok, hogy vágyjunk Rátok?
4/04/2015
| Írta:
Unknown
|
Nők, miért nem hagyjátok , hogy vágyjunk Rátok?
Miért nem hagyjátok, hogy éjszakánként forgolódva vágyjunk a pillanatra, amikor megérinthetünk Benneteket?
Miért nem hagyjátok, hogy küzdjünk értetek, ahogy régen küzdöttünk: lázasan, igazán és remegően akarva Titeket?
Miért nem hívtok minket egy kalandra, amiben Ti vagytok a sok apró titok és ezer rejtelem, amit megfejteni a férfi-lét legnagyobb hívása?
Szomjazik testünk-lelkünk a gyönyörűen gyötrelmes várakozásra, annak minden édes
bizonytalanságban eltöltött percére!
Tudjátok, mi titkon mindig arra vágyunk, hogy a megküzdés diadala benne legyen a történetünkben! Szenvedni akarunk Értetek annak millió szikrázó pillanatában, mert muszáj éreznünk, hogy ilyen sokat érő kincsek vagytok az elérhetetlenségetekkel.
A kibuggyanó és önmagukat áruló mellek, magamutogató, spontán merevedést provokáló fenékdomborulatok egy perces izgalma hol ér fel a reszketően kutató kéz mámorával, ahogy ruháitok alatt megbúvó Valódiságot keresünk…
Nők, Benneteket keresünk!
Belebetegedett a lelkünk, a lázas keresésbe, és minden alkalommal reménykedünk, hogy engeditek azt, hogy vágyjunk Rátok.
Könnyen megszerzett testek, felkínált kielégítések súlya foszt meg minket a bennünk élő Igazi Férfitől. Alkoholtól eltorzított szép arcotok üres tekintetével gátlástalan-gyámoltalanul áruba bocsátott szerelmetek megöli a Méltóságot. A Tiéteket és a miénket is.
Azt gondoljátok, hogy, nekünk, önmagunkat elfogadó és szerető, Férfiaknak kellenek a bilincsek, korbácsok, macskanő ruhák, ha igazán akarunk Benneteket?
Mi csak nem találunk Titeket, és azt gondoljuk, hogy a bilincsek, vesszők, nemi szerveknél kivágott szerep-jelmezek megadják számunkra azt az izgalmat, amitől megfoszt bennünket saját Magatok leértékelésének rémülete.
Ki vagyunk éhezve az őszintén-titokzatos tekintetekre, alig láthatóan-apró kézmozdulatokra, eredetien sejtelmes mosolyokra, melyek mindegyike megfejtésre váró rejtély , ami körbefonja a Nőt, akik igazán vagytok.
Utánzások rengetegében botladoztok és azt gondoljátok, muszáj idegen szerepekbe bújnotok , hogy kelljetek nekünk.
Nem!
Gyertek vissza Nők! Ti kelletek nekünk! Vágyunk Rátok…
2.rész: Férfiak! Miért nem hagyjátok, hogy vágyjunk Rátok?
Magamról:
Mindenki számára vannak utak, ahová hívja az élet.
Az én egyik utam az az elkötelezett figyelem és megértési szándék, melyeknek tárgya az emberek cselekedetei mögött megbúvó motiváció. Az a "valami" ami sok esetben beleszól az életünkbe, anélkül, hogy tudnánk róla. Izgalmas, állandó nyitottságot feltételező, folyamatos tökéletesítést kívánó, nagyszerű hivatás.
Megtarthatnám ezeket a tapasztalatokat a terápiás munka keretein belül.
De miért is tenném?
Sokat segíthet egy-egy gondolat, amikor megtalálja a gazdáját. Ezért ezeket a tapasztalatokat, az írás segítségével átadom másoknak.
Örömmel teszem: az írás számomra az egyik legizgalmasabb, legörömtelibb létállapot. Amikor írok, otthon vagyok...
Szakmai bemutatkozó
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése