Endrei-Horváth Ágnes: Nekem miért nem megy a meditálás?

Magamtól is kérdezhettem volna ezt pár évvel ezelőtt.

Egy-két cikk, előadás, vezetett meditáció után hatalmas lelkesedéssel vágtam bele a meditációval fűszerezett lét megvalósításába. De valahogy kicsúsztak a dolgok a kezem közül, és amikor otthon próbálkoztam azzal, ami egyszer már ment vezetetten vagy csoportban, sorozatban kudarcot vallottam.

Csalódott és frusztrált voltam, nem értettem, hogy ezzel az érzékenységgel, ami nekem adatott hogyan lehetek „sikertelen” ebben a meditációs-projekben. Egy idő után nem is próbálkoztam; egyszerűen feladtam azzal az értetlenséggel, hogy „nahát, nem gondoltam volna, hogy ez nekem nem fog menni”. A legmegnyugtatóbb magyarázat az volt, hogy „valószínűleg ez nem nekem való”

Gondolom sokan átéltek hasonlót.

Nos, itt a történetem másik fele:
Később, egyik délután, hallgattam Echart Tolle előadását, amit egyébként is gyakran tettem, és egyszer csak megmaradt a fülemben egy mondata, ami valahogy így szólt:

„A test szereti, ha a tudat lecsendesedve, egy kicsit elmerül benne”

Hű, de érdekes-gondoltam- hogy kell ezt csinálni?
Mert, ugye, az agykontroll, NLP, vagy bármilyen az irányított imagináció ugyan „elvezet” a testbe, de a tudat lecsendesítéséről nem beszélhetünk egyértelműen. Igaz, visszahúzódunk a külvilág ingereitől, de nagyon is aktívan használjuk a gondolatainkat, még, ha fókuszáltan is. Kivéve egy-két technikát, amikor a tudattalanból csalogatunk elő információkat.

De én nem ezt kerestem! Én a „valódi” meditációt kerestem; a csendet, békét, lelkem közelségét, a Forrást, ahonnan jöttem és ahonnan töltekezni tudok. Ahonnan saját földi program-csomagomhoz ön-azonos energiát meríthetek, hogy az emberi lét akadálypályája könnyebben vehető legyen. Sőt ennél többet, egósabbat is akartam: akartam, hogy mindez hozzon nekem boldogságot, egészséget, sikereket és elégedettséget. Azt akartam, hogy mindezt képes legyek megteremteni egy természetes és harmonikus élet keretein belül.

Szóval, megütötte a fülem ez a mondat: „A test szereti, ha a tudat lecsendesedve, egy kicsit elmerül benne”

Nézzük csak: testben elmerülni…
Kipróbáltam.
Öt perc múlva volt fogalmam arról, hogy mi a „valódi” meditáció.
Tíz perc múlva már azt is tudtam, hogy miért olyan nehéz ez a mai embernek.
Két hét múlva azt a kérdést próbáltam megválaszolni, hogy miként lehet ezt az állapotot bárkinek, bármikor előidézni.

Ezt a kérdést megválaszolni már hosszabb időre volt szükség.
Most sem állítom hogy minden egyes ember képes bármikor meditálni, de abban biztos vagyok, hogy csak azért nem, mert mindenkinek egyedi kulcsa van ehhez, és ennek a megtalálásához kell némi motiváció. Viszont, ha a késztetés megérett, bárki képes megtalálni azt az egészen egyszerű és egészen egyedi módszert, ami a saját meditációjához elvezeti.

Így, utólag, olyan logikus és egyértelmű ez: Egyediek, színesek és különbözőek vagyunk… hát persze, hogy a meditációnk is ugyanilyen egyedi, színes és másétól különböző. Mások a nehézségeink, hogy „megtanuljuk”, mások az állapot fenntartását nehezítő tényezők, és különböző időközönként, más gyakorisággal és időtartammal van rá szükségünk.

Nem kell várni a tökéletes időzítésre!
Akár most is elkezdheted, ha nyugodtan, csak magadra tudsz figyelni.
Emlékeztetőül: „A test szereti, ha a tudat lecsendesedve, egy kicsit elmerül benne…”
Figyelj csak belülre, és fokozatosan, lépésenként, eltalálsz oda, ahol meg fogod találni a saját meditációs világodat!

Sok sikert!
----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ha segítségre van szükséged, akkor várlak a Téra nyílt napján, Július 21-én, egy ingyenes, 3 órás csoportos konzultációra, ahol gyakorlatokat tanulhatsz meg, hogy otthon gördülékenyebben haladhass. Workshop-ra is jelentkezhetsz, ami 3x4 órában, végig vezet ezen a tanulási folyamaton.

Nyílt nap: Nyílt nap programja
Workshop: http://endreihorvathagnes.blogspot.hu/p/blog-page_19.html

Nekem miért nem megy a meditálás?

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

ELKÖLTÖZTEM!

Magamról: