Irigység, mint útjelző az önmegvalósításhoz

9/19/2015 | Írta: |


Mielőtt elkezded szégyellni magad, hogy egyáltalán elolvasod ezt a cikket, hadd nyugtassalak meg: az irigység természetes emberi érzés, nincs ember, aki ne élné át. Ki néha-néha, ki gyakrabban. Ki kevesebb energiát pakol bele, ki többet... 
Szóval az irigység mindenkié. 
Na, és ez a cím?
Hogy merem én kapcsolatba hozni az önmegvalósítást és az irigységet???

 Így:
Az irigység az én fejemben nem más, mint annak a megnyilvánulása, hogy valami vélten vagy valósan hiányzik az életetünkből.

 Nézzük meg ezt a  "vélt" kategóriát.
Azért említem  a jelenséget , mert igen gyakran előfordul, hogy "hamisan" irigykedünk.
Valójában nem is vágyunk arra, amit a szomszédban (-nál, tól... ) irigylünk, de , mivel valami vagy valaki elhiteti velünk, hogy az irigyelt  dolog, tulajdonság, állapot klassz dolog, sőt: nagyon klassz, így már a mi szemünkben is felértékelődik. Innen nem nehéz azt gondolni, hogy vágyunk rá.

 Én hosszú évekig csendes visszafogottsággal, de határozottan irigykedtem egy távoli ismerősömre.
Hogy mennyi energiája van és állandóan aktív, hogy mindig ki meri mondani, amit gondol és kioszt másokat, ha nem tetszik neki valami. Hogy mer elismert és népszerű lenni, hogy folyamatosan új tervei vannak...
Akárhányszor vele találkoztam, vagy tv-ben láttam, csődtömegnek éreztem magam.

 Később, mikor már a tudatos élet kihívásokkal teli útjára léptem, elvégeztem egy gyakorlatot, amit én kreáltam addigi tanulmányaim módszertani eszköztárából.
Annyit tettem, hogy belebújtam ismerősöm bőrébe úgy 5-6 perc erejéig, és teljesen átéltem, hogy most az ő életét élem.
Figyeltem a történetet, ami kibontakozott, és figyeltem az érzéseimet.

 Megdöbbenve tapasztaltam, hogy az addig irigyelt élet mennyire terhes és idegen volt számomra.
Sehol egy érzelmi elmélyülésre alkalmas negyed óra, sehol egy semmibe bámulás, amikor  a legjobb ötleteim születnek, arról nem is beszélve, hogy úgy éreztem magam, mint egy űzött vad. A sóvárgott szókimondás és mások kiosztásának átélése,  kimondottan megfosztott attól, a számomra értékes tulajdonságomtól, amit, leegyszerűsítve, nevezhetünk empátiának vagy érzékenységnek, 
 Az pedig, hogy mindenhol felismertek az utcán; talán ez volt a legrosszabb, úgy éreztem nincs saját terem, képtelen vagyok elbújni egy kis intim zónát teremtve magamnak.

 Kinyitottam a szemem és azon gondolkodtam, hogy , rendben, értem én, de valaminak kell ott lenni, hogy évekig irigykedve néztem erre az emberre.
Így, hát megkérdeztem magamtól: Mit vennék  el ebből magamnak, amit most átéltem?
Ez volt a válasz: az energiát és céltudatosságot
Mire használnám?
Válasz: Arra, hogy amit eddig nem valósítottam meg, azt megvalósíthassam (Megdöbbenés: azt hittem minden rendben, utamon vagyok)
Kérdés: Mi az, amit nem valósítottam meg eddig és boldoggá is tenne?

 Két éve tudom, hogy írni szeretnék, és azóta teszem is.
Tudom, hogy egy kreatív, egymást tisztelő és erősítő kollégákból álló csapat tagjaként embereket szeretnék segíteni abban, hogy felelősséget tudjanak vállalni egy örömtelibb, kiteljesedett életért. (Remélem, teszem is! :) )

 Fentiek alapján, már biztosan érted, hogyan hívja fel az ember figyelmét az irigység megvalósulatlanságokra. Talán azt is sikerült érzékeltetnem a saját példámon keresztül, hogy az irigység ugyan jó útjelző, de le kell tisztítani ahhoz, hogy pontos képet adjon számodra a valódi késztetéseinkről.

 Vágj bele egy is kis nyomozásba, és nézz utána, hová terel az irigységed!

 Nagyon egyszerű!!!

 Nézz körül gondolatban, és keress valakit akit irigyelsz!
Fogalmazd meg, hogy mit irigyelsz benne, tőle, rajta...stb...
Most bújj bele a bőrébe pár percig, és teljesen, apró részletekig éld át hogyan változna az életed, ha ő lennél és az irigyelt dolog az életed része lenne.
Nagyon figyelj az érzéseidre! Ezek megmutatják, hogy mi a "tiéd" és mi nem.
Ha már látod, hogy mit nem szeretnél átvenni és mit igen, kérdezd meg magadtól:
Hogyan hasznosítanám ezt a dolgot a saját életemben, hogy boldoggá és elégedetté tegyen? (Itt is nagyon fontos az érzelmi átélés, a megváltozott életedbe való teljes belehelyezkedés!)
Ha erre megtalálod a választ, már csak a cselekvés van hátra! 

 A jó hír:
Legtöbbször a valódi vágyaink megvalósíthatóak. 
Munkám során megtapasztaltam, hogy azok a vágyaink, amelyek megvalósíthatatlanok, legtöbbször nem ön-azonosak. Sokkal inkább elfedik azt a tényt, hogy nem állunk készen azoknak a céloknak a megvalósítására, amit valóban nekünk szánt az Élet...

 Kár lenne veszni hagyni a valódiakat...
***




0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

ELKÖLTÖZTEM!

Írásaimat itt találod: www.endreihorvathagnes.hu

Magamról:

Mindenki számára vannak utak, ahová hívja az élet. Az én egyik utam az az elkötelezett figyelem és megértési szándék, melyeknek tárgya az emberek cselekedetei mögött megbúvó motiváció. Az a "valami" ami sok esetben beleszól az életünkbe, anélkül, hogy tudnánk róla. Izgalmas, állandó nyitottságot feltételező, folyamatos tökéletesítést kívánó, nagyszerű hivatás. Megtarthatnám ezeket a tapasztalatokat a terápiás munka keretein belül. De miért is tenném? Sokat segíthet egy-egy gondolat, amikor megtalálja a gazdáját. Ezért ezeket a tapasztalatokat, az írás segítségével átadom másoknak. Örömmel teszem: az írás számomra az egyik legizgalmasabb, legörömtelibb létállapot. Amikor írok, otthon vagyok...

Szakmai bemutatkozó