Hallod még lelked énekét?
3/21/2016
| Írta:
Unknown
|
Bátyám emlékére... és mindenkinek:
Hallod még lelked énekét?
Tudod, azt a régit, a kedveset.
Amit az a kisgyerek üzent neked.
Hány éves is, ahogy énekel?
Amikor hiszi, hogy az ének érte szól,
és majd az élet a dallamra felel?
Csend van most.
Az értelem már lép el, hogy menni kell.
Majd egy dallam foszlányai bénítják meg lábaid,
és a felnőtt lét reszketve figyel.
Az ének újra él, nem lehet tenni ellene,
ahogy körbefon és átölel.
Haraggal ráznád le, ahogy felismered.
Nem ezt ígérte neked.
Ígért szárnyalást, lüktetést, tenni akarást,
bíborszín szerelmet, hittel-lázadást.
Hajnalt, hogy gyönyörű nappá legyen.
"Tűnj el, hazug! Így is épp’ eléggé fáj…"
Elfordítod arcodat, mint a piciny óvodás,
aki reméli, hogy anyja azért mégsem megy el.
A felnőtt szív zokog.
„Minek a dal?
Hisz a fájdalom
mindig fájni fog és nehéz lesz a nehéz."
Egy hang szól valahol: saját dalod akkor is a
tiéd...
És a Lélek, mint jó anya, két kezébe fogja könnyes arcodat.
„Ne kergesd el az Életed, gyermekem!
Zenét adtam neked. Hagyd hát élni a hangokat! "2016 március 24. LA
ELKÖLTÖZTEM!
Írásaimat itt találod: www.endreihorvathagnes.hu
Magamról:
Mindenki számára vannak utak, ahová hívja az élet.
Az én egyik utam az az elkötelezett figyelem és megértési szándék, melyeknek tárgya az emberek cselekedetei mögött megbúvó motiváció. Az a "valami" ami sok esetben beleszól az életünkbe, anélkül, hogy tudnánk róla. Izgalmas, állandó nyitottságot feltételező, folyamatos tökéletesítést kívánó, nagyszerű hivatás.
Megtarthatnám ezeket a tapasztalatokat a terápiás munka keretein belül.
De miért is tenném?
Sokat segíthet egy-egy gondolat, amikor megtalálja a gazdáját. Ezért ezeket a tapasztalatokat, az írás segítségével átadom másoknak.
Örömmel teszem: az írás számomra az egyik legizgalmasabb, legörömtelibb létállapot. Amikor írok, otthon vagyok...
Szakmai bemutatkozó
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése