Max Sinitsának, szeretett tanáromnak

Pedig csak táncolni tanított.

Vajon tudta, hogy nem csupán lépést oktatott?

Mert életem történetét mesélték  táncos hibáim el,

ahogy minden botlásom a parketten

az élet hibás ritmusára felel.

Ahogy ott botlom, úgy botlom az életben ma is.

Táncom hibái: az életem maga.

Mit tudhat  erről egy tánctanár, igaz?

A táncot magát.

S az utat, ami a suhanó tánchoz vezet.

Ismeri a botladozást és a korlátok gyötrelmét,

ami lefogja a szabadon kinyúló kezet.

Tudja, hogy a mozdulatot tanulni kell,

de élte már a pillanat varázsát

amitől a mozdulat  életre kel.

A tánctanár, Los Angelesben, mind tudta ezt.

Bírálata nem bántott,

 de magamban a jobbat kutatni, szelíden biztatott.

Összes javító szava segítőn velem maradt.

Köszönöm a táncot és minden őszinte mondatot,

 amivel az ölelő figyelem engem jobbá alkotott.

Szeretet volt ebben.

Viszem magammal, tovább…

                                                                                                             
                                                                                                                                2016 május 21. LA