Mondd, hogy ezt lehet...

8/16/2016 | Írta: |

Egy  kedves, volt kollégám  írása segített ennek a versnek a megszületésében.
Amit ő átélt, részemmé vált.

  

Ha szétfeszít a gyönyörű kín, ki érti meg?
Ki veszi át a dörömbölést és lüktetést, ami feléd vezet?
Hogy adjam a csend dobbanását másoknak át?
Te elveszed?

Itt vagyok, nélküled.
Mondd, hogy lehetnék Veled...
Szikrát lobbantani, szétgyúlni testedben...
Mondd, hogy ezt lehet...

Szavaidat inni, összebújva tél-vacogni,
meleg takaró alatt egyről álmodni.
Fáradt napon egymást megtalálni.
Halál felé kéz a kézben szállni.


És csak lenni, lenni Veled.
Mondd, hogy ezt lehet.

2016 április 22. LA



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

ELKÖLTÖZTEM!

Írásaimat itt találod: www.endreihorvathagnes.hu

Magamról:

Mindenki számára vannak utak, ahová hívja az élet. Az én egyik utam az az elkötelezett figyelem és megértési szándék, melyeknek tárgya az emberek cselekedetei mögött megbúvó motiváció. Az a "valami" ami sok esetben beleszól az életünkbe, anélkül, hogy tudnánk róla. Izgalmas, állandó nyitottságot feltételező, folyamatos tökéletesítést kívánó, nagyszerű hivatás. Megtarthatnám ezeket a tapasztalatokat a terápiás munka keretein belül. De miért is tenném? Sokat segíthet egy-egy gondolat, amikor megtalálja a gazdáját. Ezért ezeket a tapasztalatokat, az írás segítségével átadom másoknak. Örömmel teszem: az írás számomra az egyik legizgalmasabb, legörömtelibb létállapot. Amikor írok, otthon vagyok...

Szakmai bemutatkozó